Színpompás virágzó mezőkön és vadvirágos réteken át…
Az utóbbi években sláger lett tavasszal a gyümölcsösökben és a virágzó mezők mentén fényképezni. Repce, pipacs, mézontófű, levendula, napraforgó táblák messziről hívogatnak bennünket. Mindegy hol, s hogyan, de legalább egy szelfit lőni kell…
Rajongok én is a pazar színekért, szeretem és tisztelem a természetet, de a látványért nem vállalok be mindent.
Szeretnék itt hagyni néhány gondolatot ezzel kapcsolatban, amelyeket a saját fotózásaimnál is irányadónak tekintek.
5 szabály – nem csak fotósoknak!
- Mindannyian vendégek vagyunk a természetben, – ezt mindig, mindenhol tartsuk szem előtt!
- Tiszteljük mások magánbirtokát! Tájékozódjunk előre, a „senki földjének tűnő terep” a legtöbb esetben sem az! Attól, hogy mások ellepik a virágzó mezőt, nem kell nekünk is belegázolnunk… mutassunk jó példát!
- Óvjuk az erdők és mezők virágait, ne tépjük le őket! A vadvirágokért mindenki késztetést érez, hogy leszedje és hazavigye… Bevallom volt, hogy én is elkövettem ezt a hibát. Gondolj arra, a legtöbbjük évelő növény, számukra a megújulás lehetőségét épp a beporzás adná… Legyen elég, hogy gyönyörködünk bennük!
- Gyümölcsfákról virágot ne szakítsunk!
- Kerüljük a lármát, a hivalkodást. Kiabálás nélkül is lehetünk vidámak a szabadban. Énekeljenek helyettünk a madarak!
Én az Észak-pesti agglomeráció külterületén dolgozom a legtöbbet. Jól ismerem a környék túraútvonalait, a vadvirágokat, vadnyomokat – és a mezőőröket is. 🙂
Nekem szükségem van térre, ahol együtt játszom veletek.
A fotózásaimat ezért általában dimbes-dombos vadregényes környezetbe szervezem, gyakran természetvédelmi területekre.
Szeretem a csendes, kietlen terepeket, a vadvirágos réteket, a napsütötte domboldalakat, és ami a mindig lenyűgöz: a változatos növényvilágban gazdag érintetlen természet.
Amikor fotózási helyszíneket ajánlok, a fentiek miatt is kerülöm a népszerű kirándulóhelyeket és a felkapott fotós helyszíneket, így zavartalanul élhetitek meg a fotózás élményét, jó eséllyel magunk lehetünk és nem kerülgetnünk majd másokat.
Mindig örömmel megyek új felfedező utakra, “terepszemlékre”. Hívjatok bátran akkor is, ha a lakóhelyetekhez közeli helyszínt szeretnétek, szívesen utazom!
Bárhol is készülnek a képek, én a fotózások során azt szeretem látni, amikor egy családnak a szabadban töltött idő az egymásra figyelésről, a közös élményről és a feltöltődésről szól.
Az már csak hab a tortán, ha mindezt meg is örökíthetem.
Várlak idén is benneteket a szabadtéri játszóteremen!
Gabo
